Sportágak találkozása

Sportágak találkozása

Már korábban írtam a barátomról, Attiláról, akinek megígértem, hogy elmegyek vele búvárkodni egyszer.

Úgy tűnik, hogy eljött az idő, múlt héten fel is hívtam, hogy úgy érzem, készen állok, és, hogy mielőtt tengeri búvárkodni mennénk, szeretnék próbából, valahol a közelben merülni egyet. Viszont felszerelésnek híján voltam. Venni semmiképp nem akartam dolgokat, így Attilától kértem segítséget, gondoltam, biztosan ismer olyan helyet, ahol bérbe adják a felszerelést. Szerencsére igazam lett, meg is beszéltük, hogy a hétvégén, merülés előtt egy nappal elmegyünk pár helyre, hogy ki tudjam választani az ideális felszerelést.

Szombaton délelőtt találkoztunk, bemelegítésként ittunk egy kávét a kedvenc török kávézónkban, aztán nyakunkba vettük várost, elkezdtük a keresgélést. AZ első bolt nekem rögtön megtetszett, mindenből találtunk méretet, és az árak sem voltak vészesek. Mondtam is Attilának, hogy nem akarok már megnézni másik helyet, vigyük el ezeket a cuccokat. De ő végül meggyőzött róla, hogy fontos a megfelelő tájékozódás, így folytattuk utunkat.

A második hely felejthető volt, viszont a szomszédjában megtaláltam, amit már rég kerestem: az ideális motorosboltot. Onnantól kezdve, hogy megláttam, többé nem érdekelt a búvárkodás, csak a motoros felszerelések világába vágyódtam. Sikerült rábeszélnem Attilát, hogy jöjjön be velem, szegény nem is sejtette, hogy olyan nekem a motorozás, mint neki a búvárkodás.

Szóval nagyon szeretek motorozni, de most először készültem nagyobb túrára, amihez szükségem volt egy nagy táskára. Nézegettem őket a neten, de a textilből készült dolgokat jobban szeretem személyesen megvenni, akkor meg tudom tapogatni az anyagot, tüzetesen át tudom vizsgálni. És most végre lehetőségem nyílt rá! Mégiscsak jól tettem, hogy hallgattam Attilára, és tovább nézelődtünk.

Szóval bementünk, mondtam a kedves barátomnak, hogy ha már nagyon unja a dolgot, akkor nyugodtan menjen vissza a búvár szaküzletbe, vagy igyon egy kávét, csak értesítsen róla, hogy hol lesz. Legnagyobb meglepetésemre, Attilát is érdekelték a motorok. Azt mondta, még nincs rá jogsija, de elég régóta gondolkodik a dolgon, lehet, hogy csak a kezdő löket hiányzik. Ezért, amíg a motorosboltban én elfoglaltam magam, ő elkezdett beszélgetni az eladóval. Szerencsére az ilyen szaküzlet-félékben legtöbbször olyan munkaerőt alkalmaznak, aki maga is beavatottnak számít, és ez most is így volt, az eladó egy viszonylag tapasztalt motoros volt.

A motoros táskákból akkora volt a választék, hogy végül nekem is segítséget kellett kérnem tőle. Csak annyit tudtam, hogy egy hátsó üléstáska félét szeretnék, amit nagyjából oda szerelnek föl, ahova a dobozt is. Azért akartam a doboz helyett valamilyen textilből vagy bőrből készült darabot, mert a doboz, bármennyit pakolsz is bele, ugyanakkora. A textil változat viszont alkalmazkodik a belepakolt mennyiség űrtartalmához; ha kevesebb a cuccom, akkor kisebb lesz a csomag.

Azt is hozzá kellett számolnom a dologhoz, hogy milyen a motorom, megfelelően rögzíthető-e hozzá a táska. Elsőként ezt kérdeztem meg az eladótól. Mondtam, hogy egy Honda cb650-em van, mutassa meg, melyik táskák kompatibilisek ehhez a motorhoz. A srác nagyon segítőkész volt, kérdezte, hogy mire kell a táska, meg ilyesmi, aztán megmutatta azt a hármat, ami szerinte a legalkalmasabb. A beszélgetésünket Attila is érdeklődve hallgatta.

Végül aztán nagy nehezen kiválasztottam egy táskát a háromból. De azért megbeszéltem az eladóval, hogy ha három napon belül visszahozom, mert nem jó valamiért, akkor kicseréli. Mondta is, hogy legközelebb jöjjek motorral, és úgy könnyebb dolgom lesz.

Mire végeztünk a motorosboltban, farkas éhesek lettünk. Beültünk egy kínaiba, és közben a motorozásról beszélgettünk. Attila kérdezgetett arról, hogy hol csináltam a jogosítványt, milyen oktatóm volt. Mondtam, hogy én nagyon kedveltem a tanárom, bátran ajánlom bárkinek, mert kedves és türelmes. Az órák alatt mindig biztonságban éreztem magam, és tényleg megtanított motorozni, nem féltem egyedül kimenni a forgalomba, miután levizsgáztam.

Attila annyira belelkesedett, hogy elkérte az oktatóm számát, azt mondta, szerinte még a hónapban fölhívja. Nagyon megörültem, hogy ilyen fordulatot vettek az események, reggel eszembe sem jutott, hogy aznap motoros dolgokkal is fogok foglalkozni. Azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy véletlenül felfedezem azt az üzletet, amit már régen keresek. Biztosan ebbe a motorosboltba fogok járni ezentúl, mert nagyon jók az első tapasztalataim.

A búvákodás pedig végül jól sikerült, így nyáron szeretnék elmenni a tengerhez merülni.