A búvároknak nagyon jó a humorérzéke

A búvároknak nagyon jó a humorérzéke

Tavaly beteljesült életem nagy álma és beiratkoztam egy búváriskolába. Az egész onnan kezdődött, hogy gyerekkoromban egyszer elmentünk nyaralni a családdal Egyiptomba. Akkor ez óriási dolognak számított, a barátaim többsége még külföldön sem járt akkoriban soha, mi pedig repülővel utaztunk a tengerhez. Lenyűgözött teljesen, mikor megláttam a hatalmas vizet, elvarázsolt a látvány, az illat és még jobban az élővilág. Emlékszem, hogy apukám vett nekem egy műanyag búvárszemüveget és azzal nézegettem a víz alatti élővilágot egész álló nap.

Nem tudtam szabadulni az emléktől azóta sem. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, megtanulok búvárkodni, és rendes felszereléssel fogok a víz alá merülni. Tavaly jött el az én időm, összespóroltam a pénzt, és beiratkoztam. Persze, először csak medencében gyakoroljuk a fogásokat, aztán később, ha elvégeztem a tanfolyamot, élesben is kipróbálhatom a tudásomat.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert azon kívül, hogy a mindig is vágyott hobbimnak szentelhetem a szabadidőmet, elmondhatom, hogy ez az elfoglaltság sok új ismeretséget és barátot is hozott nekem. A búvár csapat egy nagyon összeszokott, jó társaság, ma már nem csak az edzéseken, de azon kívül is sokszor csinálunk közös programokat.

Van például egy hagyományunk. Mindenkinek a születésnapját megünnepeljük. Az a szokás, hogy az uszoda öltözőjében tartunk bulit az aznapi edzés után, kis pezsgővel, sütivel és ajándékokkal. Először még az ajándék nem is volt olyan fontos, de később ebből is kialakult egy hagyomány.vicces ajandékok

Az egyik alkalommal, mikor Nóri szülinapja volt, az egyik srác, mer nem emlékszem melyik, egy vicces feliratú pólót ajándékozott neki. Az volt a kihívása, hogy onnantól számítva egy hónapig minden edzésre abban kellett jönnie, és abban is kellett hazamennie. Mivel pont nyár volt, esélytelen volt elrejteni a feliratot, így nagyon mókás élményekben volt részünk hazafelé.

Mivel mindannyian nagyon jól szórakoztunk, azóta kialakult az a rendszer, hogy mindenki valami vicceset kap a születésnapjára, amit aztán egy hónapig kell minden alkalommal edzésre jövet-menet hordania. A nyár az könnyű, hiszen nagyon jók a pólók, amiket lehet kapni. De a telet is meg tudjuk oldani természetesen. Először fejtörést okozott, de aztán találtam egy nagyon szuper oldalt, ahol fantasztikus kötények vannak például, ami simán felvehető kabátra, de volt, akinek egy hónapig mókás fejdíszben kellett járnia.

Jól bevált rendszer lett az is, hogy mindig ugyan onnan rendeljük meg az ajándékot. Még én találtam anno az oldalt, ami tele van vicces ajándékokkal. Sokszor alig tudjuk eldönteni, melyiket válasszuk a jobbnál jobb és viccesebbnél viccesebb dolgok közül, ráadásul az árukészlet folyamatosan frissül, így mindig van valami újdonság, amiből lehet válogatni.

Én szerencsére nem vagyok szégyenlős, így nem riadok meg tőle, ha fel kell vennem az ajándékomat, de volt, aki az elején nehezebben viselte. Nem mindenki érzi jól magát tőle, ha egész úton hazafelé nevetnek rajta, de aztán végül mindenki átértékelte a dolgot, és ma már mindenki úgy gondol erre a kis rituáléra, mint egy jó bulira.

A legnagyobb vicc az egészben, hogy már az edzőt is bevettük a vicces kis szokásunkba, ő tavaly télen 1 hónapig menyasszonyfátyolban kellet, hogy járjon, ami azért volt vicces, mert egy akkor 57 éves bajszos, köpcös férfiről beszélhetünk Dezső bácsi személyében. De még ő is nagyon jól viselte, annyit nevetett magán, hogy sokszor úgy jött be, hogy potyogtak a könnyei.

Szóval így zajlanak a búvár szülinapok nálunk. Megédesíti az életünket ez a sport, hobbi, szórakozás.