Búvárfelszerelés használtan

Búvárfelszerelés használtan

A fiam nagyon szeretett búvárkodni, annyira, hogy hivatásos búvár lett és most messzi tengerekben oktatja az embereket a mélyvízi búvárkodásra. Ha egy évben kétszer látjuk őt, akkor már szerencsések vagyunk. Mivel ő az egyelten gyerekünk, és nagyon hirtelen tűnt el az életünkből, mivel az első 20 évében itthon lakott, ez számunkra nagyon nehéz. Folyamatosan aggodalmaskodunk, hogy nehogy valami baleset történjen vele és soha ne lássuk viszont. A szobáját hozzá sem mertünk nyúlni, mindent úgy hagytunk, ahogy ő hagyta, hogyha haza jön, teljes mértékben érezze otthon magát. Az egyetlen dolog, ami nagyon az utunkban volt, az a legelső búvárfelszerelése, amit a garázsban tárolt. Szerencsére nem ragaszkodott hozzá érzelmileg, ezért megengedte, hogy adjuk el, ha kapunk rá vevőt. Jó fej, mondhatom! Ő van benne ebben a világban. Nekem és a feleségemnek fogalmuk sem volt, hogy hol tudnánk eladni ilyesmit.

Végül a szomszéd oldotta meg a problémánkat (kérdeztem tőle, hogy nem-e kell neki búvárfelszerelés). Mondta, hogy próbáljuk meg eladni a valamilyen apróhirdetéssel foglalkozó weboldalon. Bementem a házba, készítettem néhány képet a felszerelésről (a leendő vásárlót idézve: rettenetes képeket csináltam), aztán megkértem a fiam, hogy fogalmazza meg nekem, hogy mi legyen a hirdetésben, hogy pontosan milyen felszerelések ezek, mekkora méretben és mondja meg, hogy mennyiért áruljam. Közben én is bekapcsoltam a számítógépemet és rákerestem arra, hogy apróhirdetés ingyen hogy lássam, mit találok.

Kaptam egy oldalt, ahova ingyen felrakhattam a hirdetésemet, és az országban bárhonnan rátalálhattak. Természetesen egyszerűbb lett volna, hogyha a környékről veszi meg valaki, de az első és egyben utolsó érdeklődő az ország másik feléről akadt. Azt mondta, hogy izgul, mert látja, hogy ez az első hirdetésem, és viszonylag olcsón árusítom a felszerelést (ha ahhoz viszonyítja, hogy újonnan mennyi) ezért szeretne megkérni, hogy készítsek róla még képetek, amelyeken jobban látszik. Hívtam a feleségemet és ketten fogtunk neki a fényképezésnek, hogy csakis jó képeket készítsünk. Végül még tizenöt képet kapott az eredeti, hirdetésben megjelent három képen túl.

Elég aggodalmas vásárló volt, mert a képek után (igaz, megköszönte azokat) kijelentette, hogy őt még inkább érdekli a dolog, de nem tud dönteni, amíg nem látta élőben. Na, nekem ehhez már nem volt türelmem. Mondtam neki, ha akar, jöjjön érte, de én nem megyek sehova. Egyébként meg nem kértem előre utalást, sem semmi hasonlót, tehát nem kell aggódjon, hogy becsapom. Végül is elfogadta, és bele ment, hogy küldjem el neki postán és ő majd utánvéttel átveszi és tanút is kér mellé, hogy valaki nézze végig, amikor kicsomagolja. Jót nevettem magamban ezen, hiszen azok után, hogy mennyi képet kért és még ezt is elmondta, valószínűleg, ha csaló lennék, biztos visszakoznék és nem adnám neki az árumat, hogy nehogy lebukjak. De, mint ahogyan azt ti is tudjátok, nem vagyok csaló, csak egy kezdő apróhirdető (egyébként nagyon könnyű kezelni a Nextaprót, mert érthetően van felépítve).

Miután megkapta a csomagot, nagyon örült, írt is nekem, hogy milyen hálás, mert pont erre volt szüksége és félt, mert elég nehéz ilyen felszerelést találni és nehogy becsapják őt. Hát, örültem, hogy segíthettem, de még jobban, hogy most már elférek a garázsban.